Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Homályos lélek…

, 219 olvasás, schneider , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Éjek éjjelén nincs ki véd, csak a magány,
Körbe vesz, széttép, végül megrág;
A fények kihunynak örökre;
nem marad más, csak a ködös homály;
melyben elmerül a lélek;
s kiutat már nem talál,

Visszamennék, vissza a megvakult múltba
Hol száz ének zengett szívem kapujába;
S határtalan öröm ölelt körül;
gyermek lelkem játszott s örült


De most ki út a homály?
Sorsom talán a halál?
Megpihenek én, s szívem némán lassan leáll…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: schneider
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 0
Kereső robot: 30
Összes: 220

Page generated in 0.1401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz