Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utószó

, 215 olvasás, Horváth István , 8 hozzászólás

Gondolat

A lét saras úton tapos,
s ha kiönt az ár,
rohanó koszos, habos
hullámba zár…
Fájva csiszol, formál
szürke kövek között…
csak hogy tud mi a normál,
hogy érezd a hiányt,
ha valaki régen őrzött!
S most a sors kihányt…
Mert minden emlék, minden álom
tova száll, elszalad…
hiába próbálom
megtartani a víz alatt…

mert e falakról a hang visszacseng,
aztán nem marad más csak néma csend…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 6
Kereső robot: 68
Összes: 115
Jelenlévők:
 · Aevie
 · boszorka
 · gszabo
 · Menda
 · mermaid
 · Zsolti


Page generated in 0.0544 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz