Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - 6. fejezet

, 242 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

Antal atya

Antal atya a mise után még letérdelt az oltár elé imádkozni. Minden nap ez volt a végszó nála: egy rövid ima az emberek lelki üdvéért, és az elkárhozottakért.
Talán mardosta a bűntudat a lelkét?
Hirtelen, mintha valami neszt hallott volna a padsorok felől. Hátrafordult, és egy sötét árnyékot pillantott meg a szeme sarkából.
- Van ott valaki? – kérdezte, miközben összehúzott szemekkel vizslatta a hatalmas rideg termet. Sajnos a látása már nem volt a régi, már a szemüveg sem igen használt neki, de ez van, ha az ember egyszer megöregszik.
Válasz helyett, csak ruhasuhogást hallott. Egy köpenyét?
- Ki az? – szólt a félhomályba. A kedves idős hölgy, aki a misénél is segédkezni szokott neki, valamint az egyéb női munkákat is ellátta, már eloltotta a legtöbb gyertyát. Az a néhány, ami égve maradt, alig adott valami kis fényt, így bármelyik sarokban meghúzódhatott egy ember – akár még rossz indulatú is -, de ezt a pap nem is merte feltételezni.
- Gyónni szeretne? – tett néhány tétova lépést a hajó belsejébe. Jézus ember nagyságú szobra alatt állt meg, és keresztet vetett. Különös módon a szent tekintete most nem tűnt olyan jámbornak, és megbocsátónak, mint általában; helyette vádló, és megvető kifejezés volt szemeiben.
Inkább elfordította a fejét, és a hatalmas festményt vette szemügyre, onnan remélt segítséget, de Szűz Mária, és József is ellenségesek voltak vele.
- Kérem, bocsássátok meg vétkeimet! Kegyelmezzetek nekem! – esett térdre a folyosó közepén, miközben záporoztak a könnyei. Már jól tudta, ki az a köpenyes férfi, akinek a jelenlétét tisztán érezte maga mögött. Tudta jól, mi vár rá, de már nem félt. Mosolyogva várta, hogy sorsa bevégeztessen.
- Tisztelendő Úr! Tisztelendő Úr! – visszhangzott a templom egy öreg nénike magas hangjától, Zsuzsanna volt az, aki mindig a közelben tartózkodott, hogy segíthessen az atyának. Ez idáig a sekrestyében volt, ott várta, mikor végez a pap az imádságával. Viszont már kezdett szokatlanul hosszúra nyúlni a fohász, és valami különös hangokat is hallott a hajóból.
- Végzett már az imával, Tisztelendő Úr? – totyogott az oltárhoz, majd körbejárta, de nem találta a személyt, akit keresett. – Itt van, Tisztelendő Úr?! – kiáltotta, s ekkor meglátta a szőnyegre borult férfit. Először azt hitte, nagyon mélyen magába van merülve, ezért várt néhány percet, mert nem akarta megzavarni az áhítatát.
Egy kis idő múlva már gyanússá vált számára a csend, és mozdulatlanság, ezért odalépett mellé, és óvatosan megérintette, miközben a mentegetőzés szavai ömlöttek belőle:
- Ne haragudjon atyám, hogy megzavarom imájában, csak szeretném kitakarítani a templomot, és a sekrestyét, valamint, úgy gondoltam, hozok friss virágot a vázákba… - idáig jutott a szóáradatban, mikor felfedezte, hogy a mozdulatlan test jobbra dőlt

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 16
Kereső robot: 36
Összes: 100
Jelenlévők:
 · Aimee
 · Alberczki László
 · Bari
 · barnaby
 · BFanni
 · fmintdénes
 · gazzo
 · habea
 · Idegen
 · Jade_Sarkany
 · Kosztolányi Mária
 · lambrozett
 · lyanoka
 · PeterReaze
 · Tollas
 · Tündérke


Page generated in 0.8522 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz