Körülzsong a lomha szürkület.
Megérintem ragacsos bőrödet,
és hallgatom az ablakon
vakon becsődülő hangzavart.
A lámpafénynél részegen
köröz a cserebogár, az égen
temérdek csillag éktelenkedik
már, tán mind a holdra vár.
Te meg odalent, késed
hallom fent ahogyan villan,
a hagyma fehér zamatán,
s a vacsorán gondolkodom.
Ámulom az este testét,
A tétlen sötét hamis leplét.
Zajaid a biztonságot adják,
s elszavalják az est himnuszát.