Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szél

, 139 olvasás, Gabalyog , 2 hozzászólás

Gondolat

tépi hangom, karikába fűzi,
s nézi: röpül, égbolt szélére kiül,
gombostűre tűzve
lélegzetem űzi föld illatán át,
átszűri kárminpiros fény
kékülő platán tövén,
képzeleg, fészket rakó gondolatom
épít egymásba képeket, s remél,
bújik levelek mögé szél keze elől,
méz illatú holnapot mereget tegnapok fölé,
csukott szemhája mögött
emberi létnek iszonyú kínjait vetíti,
s most a szél nem segít.

Gúnyt űz és játszik vagy csak fricskázik?

Emez nem menekül, reszketeg hangon
szél elé kerül, nyelvet nyújtva felnevet
giccsesre festett eszméi nyomán,
markolja szél elnyűtt haját; elrepül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 70
Összes: 84

Page generated in 0.0407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz