Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Behálózva

, 169 olvasás, Fehér Csaba , 6 hozzászólás

Gondolat

   Mikor a harmatcsepp végiggördül a vékony selyemszálon, megrezzen a szendergés, és a háló mélyéről előmászik egy apró kis pók. Vaksi szemeivel körbetekint, figyeli, hogy jössz-e? És ha meglát, ahogyan tágra nyílt szemmel figyeled munkáját, nekiveselkedik, és olyan mérnöki pontossággal kanyarintja tovább spirálba a pókfonalat, hogy bármelyik építész megirigyelné.
   Te meg csak állsz, lélegzetvisszafojtva, nehogy leheleteddel elriaszd akár, hát hagyod, hogy pók mestered művét befejezve végigtáncoljon a hálón, és eltűnjön az ajtó résében. De tudod jól, ahogyan ő is tudja, hogy holnap újra eljössz, és ujjadra tekerve a pókfonalat, finoman megcibálod, hogy neki újra legyen mit szőnie. Örömmel lát neki megint, mert ritka a rácsodálkozás képessége, hát örül ő is neked.

   Gondoskodó, régi barátság ez, ami a világ legerősebb kötelénél is erősebb, pedig oly vékony, mint a kis teremtés ezüstszála, amit a legapróbb szellő is alig hallható zenével szólaltat meg. A pókhárfa dallama messze száll, és ott hangzik egyre a távolban, hogy még sok szövőmester megtanulja, hogyan kell barátság-hálót készíteni. Talán az én pókom is épp így tanulta…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 5
Kereső robot: 62
Összes: 92
Jelenlévők:
 · bladeattila
 · blaszlo
 · jegenye
 · jeneyi
 · Menda


Page generated in 0.0439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz