Másokban a tavaszt éltem
Rügyező virágként még féltem
Ha szél sodort, vele dőltem
Ha kaptam, hát megköszöntem
Sütött rám Nap, áztatott eső
Fiatal voltam, és esendő
Nyíló virága a friss mezőnek
Fejem körött pillék keringőztek
Ilyen voltam, milyen szép volt
Gondtalan kis üde színfolt
Ragyogott kifelé a mosolyom
Míg el nem lepett a gyom
Másokban a tavaszt éltem
Túl könnyedén hajtott vérem
Megtört a vékony kis szár
A tavasznak vége van már.
Benned a nyaramat élem
Virágzok dúsan, s nem kérem
Hogy vigyázz rám, mert félek
Erős vagyok, magamból élek
Süt rám boldogan a Nap
Akitől kaptam, visszakap
Van ki finomat, illatosat
Kinek a tövis jár, szúrósat
Nem félek, nem riaszt semmi
Van időm végre elmerengni
Óriás virágaim bár már száradnak
Éltem ha rövid is, szárnyat kap
Benned a nyaramat élem
Úgyérzem végre révbe értem
Nem riaszt már ha jön az ősz és tél
Ha óvni, szeretni akarsz, elkéstél.