Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Évszakaim

, 310 olvasás, Phille_Viö , 17 hozzászólás

Szerelem

Másokban a tavaszt éltem
Rügyező virágként még féltem
Ha szél sodort, vele dőltem
Ha kaptam, hát megköszöntem
Sütött rám Nap, áztatott eső
Fiatal voltam, és esendő
Nyíló virága a friss mezőnek
Fejem körött pillék keringőztek
Ilyen voltam, milyen szép volt
Gondtalan kis üde színfolt
Ragyogott kifelé a mosolyom
Míg el nem lepett a gyom

Másokban a tavaszt éltem
Túl könnyedén hajtott vérem
Megtört a vékony kis szár
A tavasznak vége van már.

Benned a nyaramat élem
Virágzok dúsan, s nem kérem
Hogy vigyázz rám, mert félek
Erős vagyok, magamból élek
Süt rám boldogan a Nap
Akitől kaptam, visszakap
Van ki finomat, illatosat
Kinek a tövis jár, szúrósat
Nem félek, nem riaszt semmi
Van időm végre elmerengni
Óriás virágaim bár már száradnak
Éltem ha rövid is, szárnyat kap

Benned a nyaramat élem
Úgyérzem végre révbe értem
Nem riaszt már ha jön az ősz és tél
Ha óvni, szeretni akarsz, elkéstél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Phille_Viö
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 337
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2119 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz