Navigáció


RSS: összes ·




Vers: gondolat(okkal)

, 215 olvasás, barnaby , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Rövidre vágva a gondolat szeppent.
Te garázda! Üldözöd sorsomat és szemed se rebben?
Vajúdva születtem fejfájós reggelen,
mikor az álmok hidegrázva kibabráltak velem…
Szelídnek, szeretni vágytam, ma kiköpött
a szó falrahánytan, meghallgatatlanul.
Ebből, egy bölcs, már eleve tanul:
El ne mondd, ha vágyod az igazad,
jobb az, ha hitedben így megmarad.
Bízol, őrlődik, forgatod, majd fényesre csiszolt
állapotban születni hagyod a szót.
Megtalál az minden kupec cégért, házalót.
Mert rebellisnek való; keresni fogja minden lázadó…
Csak röpke rianó réveteg, múló szeánsz,
vagy csermely, mely csörgedez nyugodtan.
Búvó patak, ha hangtalanul szalad,
hogy elérje még a zúgó óceánt…
Pillanatnyi láng, zseni, néha szerény pislákolás
Utat mutat mindig, nem kérkedik.
Nem várod, nem hiányolod, mégis mindig megérkezik.
Teremtő, ha szebbet teremt Ő, reménnyel telt erő
Malacfarknyi, de lehet magvas; káosz tetején bölcselkedő.
Elvetélt, kósza, vagy izgalmas, de soha ne legyen borzadalmas…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 232
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.7362 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz