Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Megmondókák

, 267 olvasás, kodaj_balint , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Hazafelé

Kazinczy utcai lomtalanítás
- megszakadunk, szívem,
ha bontod a hívást.

Mogyorótolvaj a Tesco-ban
- loptam egy csókot,
és meglógtam.

Emlékdiák az Urániánál
-- ha másé lennék,
a busznál kit várnál?

Berzsenyi, aztán Keleti
- menekül,
aki teheti.

Az utazó csendben
felbúgó Zugló
- kopoltyú lettél,
én meg fuldokló.

Nyílik az ajtó,
ez itt az otthon
- hozzuk már rendbe,
hátha elrontom.


Nekem a kérés nagy szégyen

Sunyin készülődik, mint a rák,
amíg felőrölnek a kerekek.
A próféta néma, ordít a sumák,
a szeretet hangja berekedt.

          Folyton hallom, hogy mondják a semmit,
          több a szennyezés, mint az oxigén.
          A mennybe nem vihet lépcső, sem lift,
          csak helyben járni fogsz idén.

          Egy hajléktalan Nagy Lászlót szaval,
          és felismeri az Eszméletet.
          Alig kap enni, de senkit sem zavar,
          hogy elivott egy szebb életet.

          Egyszer hazudott ötven év alatt
          - a lányának, hogy felépül.
          Tanár volt, de az osztály szétszaladt,
          csak pár vers maradt emlékül.

Azt mondja, a szerelem titkát
Tatjana értette igazán.
A helyében te meddig bírnád?
Adjon az Isten, kis hazám.

Nappal aggódom, éjjel nem alszom,
nem nyugalmat akarok, csak csendet:
olyasmit, mint egy barlangrajzon,
amikor a föld még patáktól rengett.


Kulcs

Jó lenne szabadon szeretni
aki fogva tart
valahogy feledni
hogy kincsem, belőled
csak rossz rímre futja
és elszívok naponta fél dobozzal
te meg elvárod, hogy én bogozzam
ki a szálakat
és elsőre tudjam, hogy a száz lakat
közül melyiket nyitja

A kulcs a kezemben
de hova tűnt az ajtó
amin veled bementem
és mire jó az otthon
ha sosem szerettem
hogy minden nap mást zár
ez a kulcs a kezemben

Nekem sehol se jó
de megvárlak bárhol
tudod, felismerem
a pillangót a bábról
száz csukott ajtó
mesélt a szobádról
most te mesélsz róla
még sosem jártam ott
mielőtt bezárkóznál,
azért adj egy pár napot
hátha mégsem a tiéd

A kulcs a kezemben
sosem volt ajtó
amin veled bementem
és mire jó az otthon
ha csak azt szerettem
hogy minden nap mást nyit
ez a kulcs a kezemben

Nem minden éjszakám
egy rémálom
vajon a napfelkeltét miért
várom, ha fény derül arra
hogy egyedül ébredek
és kávézás közben
kioktat a paplan
egy szerelmestől
ez a szokás szokatlan
a tett pedig néha
a gondolat tükre
megvárlak persze, ültess
csak tűkre
de ne felejtsd el, hogy itt van

A kulcs a kezemben
hazudott az ajtó
amin veled bementem
bár mögötte a lakást
mégis szerettem
és nélküled csak lakat
ez a kulcs a kezemben

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kodaj_balint
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 185
Regisztrált: 0
Kereső robot: 31
Összes: 216

Page generated in 0.1282 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz