hogy szokja a szemem
e friss tavaszillatú
zöld porondon elenyelgő fényt
s didergő
hátam érezzen meleget
üres egy-percemben
morzsányit
meg kellene álljak
hogy égesse
imáim hátamra a nap
lehet s ha erőm is lenne
égszínkék gyeplők
száraiba feszítve időm
ordítanék is még
hogy szemed parazsát
szokja meg szemem
s lássam még
a lángot mely benned ég