Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Kísértés - Prológus

, 467 olvasás, Aurora White , 0 hozzászólás

Ezerszín

- Felügyelő úr! Egy újabb gyilkosság történt a Váci úton.
- Hol? Mikor? – szólt bele a férfi zavartan a telefonba.
- Egy panelház negyedik emeletén, reggel fél hétkor.
- És miért csak most értesítenek? – szidta meg a rendőrt, aki jelentett neki.
- Nem rég kaptuk csak az információt
- Értem, azonnal kocsiba ülök, és a helyszínre hajtok – felelte, majd letette a telefont.
Kovács József egy cigarettára gyújtott, hogy megpróbálja összeszedni a gondolatait, mielőtt útnak indulna. Nem szerette, ha vezetés közben kalandozik el, és nem tud kellően az útviszonyokra koncentrálni.
Ez már a harmadik rejtélyes haláleset volt a héten. Talán most meglesz a hiányzó kapocs az esetek között, mert eddig úgy látszott semmi sem köti össze őket. Ráadásul sehol egy nyom, ahol elindulhatnának: sem egy hajszál, sem egy árulkodó ujjlenyomat. Szóval vagy nagyon profi az illető… vagy ott van a válasz a kérdéseikre az orruk előtt. De hol? – kérdezte magától a felügyelő, miközben elnyomta a cigarettát, és öntött magának egy pohár kólát.
Gyorsan megitta az italt, majd a kocsijához ment.
A nő hanyatt feküdt a földön, széttárt lábakkal és karokkal, miközben haja sátorként terült szét körülötte. Első ránézésre, mintha szívroham végzett volna vele, de a rémülettől tágra nyílt pupillák másról árulkodtak.
- Ugye, nem nyúltak hozzá? – kérdezte a férfitól, aki épp a jegyzőkönyvébe irkált valamit. Ő hívta fel telefonon a főnökét.
- Egy ujjal sem, uram. Minden úgy van, ahogy megtaláltuk.
- Helyes, találtak valami nyomot?
- Semmit – csóválta a fejét szomorúan a rendőr.
- Egy elejtett cérnaszálat sem?
- Még azt sem.
- Utána néztek, hogy van-e valami kapcsolat az előző esetekkel?
- Egyelőre semmi… csupán annyi, hogy a többiek is széttárt karokkal, és lábakkal feküdtek a földön…
- … meg ott sem volt egy csepp vér sem, ennyit már én is tudok. Tovább!
- Az előző két áldozat férfi. Nem voltak munkatársi kapcsolatban egymással, nem volt közös baráti társaság…
- Attól még ismerhették egymást, nem?
- Elvileg igen – felelte enyhe zavarral a fiatalember.
- Jól van, akkor holnap reggelig derítsék ki, és kérem a jelentést az asztalomra – mondta fáradtan a felügyelő, majd kiment az utcára, ahol ismét rágyújtott egy cigarettára.
Az első eset után nem számított rá, hogy az ügynek lesz még folytatása. Az áldozat egy rosszhírű férfi volt, akinek elég sok volt már a számláján. Egyszerű bandaháborúnak vélte az ügyet, és nem is igyekezett különösebben az eset kiderítésével. Nem szeretett ilyen vitákba belefolyni, mert könnyen ő ihatta meg a levét. Jól ismerte az eszközeiket, és féltette a családját.
A második halott már kezdte bonyolítani a helyzetet. Ő egy befolyásos banktisztviselő volt nem is akármekkora vagyonnal. Na, itt már jócskán belevetették magukat a nyomozásba, de nem találtak semmit, se drogot, vagy másfajta méreganyagot a vérében; sem pedig bármiféle indítékot, amiért elkövethették a gyilkosságot. Talán csak a vagyon… de az pedig kizárná az első halottal való rokonságot, amit pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyetlen közös vonás az volt, hogy ugyanabban a kerületben éltek mind a ketten.
Ezzel a harmadikkal pedig teljesen összekuszálódott minden.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: Aurora White
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 293
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 320
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2139 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz