Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Láncra vert pillangó

, 416 olvasás, Misztica , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Mi lehetne annál becsesebb ajándék,
Mintha szívedben, szeretetet találnék?
Van-e értékesebb, az őszinte szónál?
Önző érdekből, hozzám sosem szólnál?

Nem követelnék, még is adni akarnál,
Hízelgő dicshimnuszokat sem szavalnál.
Tudomásul vennéd, hogy hozzád jó vagyok,
Nem őriznél, és nem kérdeznéd; hol vagyok?

Örömmel fogadnád, amit neked adok,
Nem vágnád szemembe, hogy a Tiéd vagyok.
Szabad lelkem, soha nem lesz senki tárgya,
Rabul nem ejtheti, mások önző vágya.

Álmaim, megfoghatatlanul szárnyalnak,
Nincs helye, rideg, szavak vívta párbajnak!
Mint a pillangó, ha üldözőbe veszed,
Míg élek, menekülök, de rab, nem leszek!

Csak csodálhatod, szivárványszínem ívét,
Hogy érinthetné bárki? Nem halod hírét.
Befoghatod a szám, de el, nem némíthatsz,
A lelkem szava harsog, meg nem béníthatsz!

Égig érő rágalomfalat emelhetsz,
De hosszadalmas rabtartást, ne tervezz!
Szabadság vágyam, porrá zúzza faladat,
Láncon tartani? Lehetetlen feladat!



Izsák, 2004. dec. 22.






Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Misztica
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 328
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 352

Page generated in 1.4788 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz