Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Ahogyan a vers megírja önmagát

, 346 olvasás, Fehér Csaba , 6 hozzászólás

Néhány szóban

Az éj fekete bársony köpenyén csillagmolyok rágják maguk át; rossz kályhám magában füstölög, míg szenderedik bennem is a szó. Magára marad a gondolat, vándorbottal vállán nekiiramodik, s mire egyet biccenne a fej, a világot már kétszer körbejárja.
És a lassan nyíló holdvirág sápadt lámpásánál az újabb sorok súlya alatt nagyokat reccsen az öreg hintaszék.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Prózavers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0429 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz