Boldog mosolyt bont a faág,
barázdákat fodroz a határ.
Virágillatot borzol a szél,
így int végleg búcsút a tél.
Az alvó természet ébred,
örül, hogy kitekinthet végre.
Jöjj kikelet!- hívnak a hívek.
Tavaszt remélnek hű szívek,
Szaladni vágyna vígan, s int,
magokat szétszórni, lenni kint:
a nem mozdulókra - csak legyint,
játszva még nagyobbat kacsint.
Kékül a tó vize, tisztul,
benne is nyüzsgő élet virul.
Föld palettájára zöldet fest,
fényt rajzol homlokán az est.