este tíz van, a fáradtság
leplet terített gondolataim melegágyára,
óvja sebző kezektől,
a torkomon akadt szavaktól fulladozom,
írni akarom
a nélkülözhetetlent
megfejthetetlent
a szépet a napfelkeltében
hihetőt a csodában
érzem gondolataidat a sötét égbolt alatt