Királyok földjén, rablók tengerén
bénító, vad hullámok törnek felém
csengő énekkel szédítenek a sirályok,
Cook kapitányról zengedez égi világuk.
Rideg várak néznek le gőgösen a tájra,
indián vért kiontó szellem ádázul átjárja
ott lenn, a lustán nyújtozkodó dombok ívét,
dudások fújják a felföld busongó énekét.
Fűszerek a kirakatban s turbánok belül,
a színes tömegbe évszázados álom vegyül,
ropogó szélben a hajókra gyéren látok,
zátonyra fut a napsugár, azért én várok.
Egyre csalogatnak a tündöklő madarak,
mint keringő gondolataim, oly szabadak,
Most már ringatózik a vízen a napsugár,
lelkemet forróra hevíti, rajta lágy táncot jár.