Víg sikolyok,
vesztő sóhajok,
fussatok a világhálón,
fussatok szét,
zihálva vegyüljetek el
a virtuális térben,
rontsátok meg
a néma közönnyel
bambán bámulókat,
hajló halmok,
égre rugó lábak
győzzétek le a
tömegvonzást,
lengjen szabadon
egybegyúrva
a kéjes lázas éjben
minden szenvedély,
energiaitalként járja át
szíveteket az üzekedés
édes mérge,
igyatok szemek,
faljátok a meztelen
bőr özönét,
égjen bennetek sokáig
a romlás,
ideg-ágak, mint
nyomtatott áramkörök
szőjétek át,
a megnyúlt jelent,
s adjatok parancsot
a sugaras erőnek,
zabáljátok a
párzó mozdulatokat,
száz karral szorítsátok
egymást,
hallgassátok
a súrlódó testeket,
nézzétek ahogy
szolgaként izzadnak,
legyen nyitva-tárva
a világtalan rejtelem,
a száj,
mint kemény drogot,
úgy szívja magába
a soha nem múló
mély sebből az ősízt,
a könnyed ujjak,
járják kábultan táncukat
az öröm égő bokraiban,
kócfürtök ázzanak
összecsomózva
a virágtalan gyepen,
izmok bilincsében
olvadjanak ötvözetté
az eleven testek,
törjön a forró ölbe
az ölelés hatalma,
a sebzett gőg
vágjon utat, hogy
fehér sugárrá
egyesüljenek a színek,
verjétek csapra
az élet millió lehetőségét,
s a sejtek barbár hada
bolond özönnel
vesszen
a harapós mélybe.