Most nagyon szégyellem magam
Vers mögé bújva
Szemeim lehunyva
Áltatom ezt a vak világot
És épp dől össze a falam
Nyakamba hullt a plafon
Szemem már nyitva
A Kaszás is itt van
A por leszállt, a tisztuló égből
Arcomba zúg egy pofon
Mit érdemlek én?
Fekete-fehér a múlt
Gólyalábakon a jövő
És ha az ember is felnő
Mi változik?
Hát többet iszik
Sírjak vagy nevessek?
Álmokat kergetek
Visszatérek a körfolyosóban
És újra elindulok
Fejjel, mint a tulok
Majd a végén azt érzem
Hogy az elejére érkeztem
Ellenem támad az egész világ
Fegyverrel, emberrel
Vérrel és könnyekkel
Megmondom másnak
Hogy nem az enyémek a hibák
Mi lehet itt a romok alatt?
Csalódás, egy nagy rakás
Érzelmek, felemás
Nehezítem a saját helyzetemet
Nekem tán túl nagy falat
Megmozdul egy törmelék
Kinyúl egy kéz
Keresi társát
Barát után néz
Ki húzza ki?
Ki lesz az?
Kivel jön el
A szeretet s a vigasz?
Senki.
Egyedül születsz
Egyedül halsz
Vérért cserébe
Semmit sem kapsz
Kitartás, elbukás
Büszkeség, bűntudat
Bármit tehetsz
Maradsz a romok alatt
Megjegyzés: (2001)
Online látogatók:
Látogató: 87
Regisztrált: 0
Kereső robot: 18 
Összes: 105
