Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mosom kezem

, 181 olvasás, nemethd , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Nem akarom, ne mártsatok bele,
Behunyt szemmel tisztára mosom kezem.

Nem kérek abból, amin a többiek osztoznak,
Disznók a vályúnál, csak falatozzanak…

Alámerült sziget akarok lenni az óceán közepén,
Kiszáradt, büszke pocsolya a tengerpart mentén.

Alámerült sziget, mely feltörekvő
Vágyakkal teli, s meghökkentő.

Vízzel borított, de földje száraz,
Ne lakja meg bú és bánat.

Kopott, szürke köpönyeg akarok lenni,
Szürke a tarkák közt, a végtelen úton menni.

Menni, menni és még annál is tovább,
Öröm kerestetik… merre, hová?

Az út nehéz, göröngyös, fárasztó.
Talán gyönge vagyok hozzá, lázító.

Utamat kísérje A Fekete Tűz heve,
Nyugtalan, tomboló vihar könyörtelen szele.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: nemethd
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 233
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.331 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz