Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Ne szórakozz Salmonnal!

, 439 olvasás, quentin , 11 hozzászólás

Abszurd

Tizenhatésfélszer tizenhatésfélszer tizenhárom centi.

Nekem ennyi jutott. Nem aranytömbből és nem is egy bazi nagy gyémántból… De nem ám! Még csak nem is valami komolyabb, minőségi üvegből, hanem karcos, itt -ott kopott és bemattult plexiből. No meg benne a víz. Csapvíz persze, mi más. Az alján egészen pontosan ötvenhárom kicsike kavics, valamint három nyeszlett műnövény. Az említett térmértékű, átlátszó műanyag doboz - otthonom - egy telekommunkiációs cég vidéki ügyfélszolgálatának asztalán áll. Felette neon világít, jó magasan, messze tőlem - és percenként kétszer pittyen. Körülbelül 6 centiméter nagyságúra nőttem meg. Tök átlag vagyok. Karcsú, narancssárga színű csíkokat hordok kék csíkjaim között, hátam olajbarna, az oldalak és a hasam alapszíne sárgásfehér. Törzsemen a kopoltyúfedőtől a farkúszó végéig négy sötét acélkék csík húzódik. A kopoltyúfedőm? Az liláskék, aprócska neonzöld foltokkal. Farok- és hasúszóim fátyolszerűen megnyúltak, a színük bíborvörös, mert génmódosított vagyok.
- Nagyon-nagyon szépek az úszóid.
Ezt mondták a nőstények, amíg a kereskedésben voltunk. Aztán viháncolva odébb ficánkoltak…

- A halak érzéketlenek - mondta a nő. - Meg aztán azt sem mondta még, hogy nem tettszene neki itt! - tette még hozzá és bűbájosnak szánt mosolyt villantott elő a naponta tizenkétszer kirúzsozott ajkaival. A vevő, vagyis pontosabban fogalmazva az ügyfél komoly arccal hallgatta. Látszott, hogy nem ért vele egyet.
- Kisasszony, a zebradánió társas lény. Kedves és békés hal, nagyon szeret csapatban létezni. - mondta a férfi, de az asztal túloldaláról sütő érdektelenség miatt abbahagyta… aztán már csak a díjcsomagról és a sávszélességről beszéltek, papírokat töltögettek és egy idő után a férfi elment, a nő pedig kirúzsozta száját, valamint befújta magát valami pacsulival. Rengeteget fújt. Került belőle a vízbe is, nekem meg hullámzani kezdett a világ és tele lett a hólyagom. Napokig olyan rosszul voltam, hogy se kép, se hang…

Belebeszélt abba a fémes, csakran csipogó, meg furcsa hangokat kiadó micsodába, amire előtte fényes, csillogó bizbazokat aggatott, és elégedetten nézegette magát, miután kattogtatott vele.
- Igen megvan az új telcsim, ja ja, a ZX3002-es. Nagyon kircsi! Figyu! 6,6 megapixeles és dimaxkódos az opija. Naná, naná! Perszehogy pink, mit gondolsz!? A kis dög? Ja, megvan még, bár azt hittem kipurcant, olyan érzékeny kis szar, ezek mind ilyenek! Már szóltam is Alizkának, hogy legközelebb valami ütésálló halat adjon, piranját vagy valami. Hangosan röfögött is azon amit mondott, hogy a fene essen belé…

Valamiképp észrevette, hogy nem bírom, amikor azt a falon lévő nagy böhöm villódzó képű akármit bekapcsolja. Nem tehetek róla, ilyenkor a legszívesebben a hátamra feküdnék és megvárnám, amíg elmúlik a világ. Ez meg, ez… ilyenkor pöckölgeti az akváriumot. Akvárium! Még hogy akvárium, ugyan! A kereskedésben, a 200 literes! Na az igen. Abban a sok-sok friss víz, a bugyogó levegő, a hatalmas növények, sokféle finom falat, no és a sok pajtás… Pöckölgeti, és pofákat vág.
- No mi van, megdöglesz vagy nem? Döntsd már el, baszod! - motyogta, aztán kiment olyan kis büdös rudacskát szívni a bolt elé…

- Szia Lujza! Csak beköszönök, pusszancs. Ez itt a barátom, Jani. Igen, igen, két hónapja, majd fussunk össze pletyizni, rohanok… Jani: a kedves pasas, aki tudta, hogy hiányoznak a többiek… Jöhetne gyakrabban, hátha, hátha nem verne tovább sors.

Kapott valami könyvet a halakról. Lapozgatta és röhögött. Aztán meg felhangosította a képvillódzó masinát és furcsa, vonagló mozgásokat végzett egyik faltól a másikig. Füstölt hal legyen belőlem, ha értem mit csinál. Utána meg persze megint nyomogatni kezdte a kicsi micsodát.
- Gyere fészre! - nyafogta bele, aztán vadul püfölni kezdte az asztalon lévő masinát, nekem meg remegett az univerzum rogyásig… Napokig ez ment. Rólam el is feledkezett, csak azért nem haltam éhen, mert esténként a takarítónő mindig szórt a vízbe a szárított bolhából…

- Akkor is kikúrom alólad a Janidat, hülye kis kurva - sziszegte. De az is lehet, hogy nem hallottam jól, mert napok óta haldoklom. Nincs mit enni. A takarító néni nem jön.
- Leépítés. Takaríthatok is, a szemét köcsög főnökök meg faszt se csinálnak…

Valami azt súgja bennem, hogy élvezi…
A bolhás zacskót idetette - pár centire van az akváriumtól, de nem ad. Már csak a bolhás zacskót látom, csak azt nézem és tátogok. Ö meg egészen közelről figyel, pisszenés nélkül, aztán meg annyira röhög, hogy sírva fakad tőle. Ilyenkor elkenődik a sminkje, és kimegy a wc-re, hogy rendbe tegye magát. Aztán visszajön, iszonyúan felerősíti a hangerőt, és a dobozt, amiből a zörejek jönnek ide teszi mellém, olyan közel, hogy fodrozódik a víz. Ilyenkor megint ugrabugrál vagy vigyorog. A vizet viszont naponta cseréli, hogy ne pusztuljak el.
Nem lesz ez így jó. Senki nem kötekedhet büntetlenül egy zebradánióval. - futott át rajtam, és azt hiszem eddigre már egyébként is beleőrültem a magányba. Sokat, végtelenül sokat töprengtem aznap éjjel…

Ma nem nézem a bolhászacskót. Ma egyáltalán nem tátogok és egész nap spórolok az erőmmel. A fal felőli oldalra húzódok, és nem csinálok semmit. Csak néz. Elronthattam a játékát, mert ideges. Mindjárt. Mindjárt indul cigizni. Előtte ideteszi mellém a dobozt, feltekeri a hangerőt.
Hát igen. A dolgok kiszámíthatóak. Amikor visszaért, becsukta maga mögött az ajtót és rázni kezdte a kacska lábait, meg azt a nagy seggét… akkor, igen pontosan akkor és úgy ugrottam ki a vízből, hogy a lába alá kerüljek. Elcsúszott és hatalmasat esett. Volt némi szerencsém és nem döglöttem meg azonnal, amikor rám lépett, így láttam mennyire beverte a fejét. Dőlt belőle a vér. Körülbelül egyszerre haltunk meg, mert kiabált ugyan segítségért egy ideig, amíg el nem ájult, de senki nem hallhatta.
Ahhoz túl hangos volt a zene.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 17

Page generated in 0.0408 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz