RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-03-12 19:00:00, 482 olvasás, Gál András Andor , 6 hozzászólás
Ha magad látod meg bennem csak azért, mert tükör vagyok. Az utad elején reggel, kócosan függök a falon. Nézlek, és Te nézel vissza. Sima modorommal vágylak, hiába hagysz undorodva, csüggök, képet adok, várlak. S míg nem csodálsz a világ; tűnő látszat a valóság. Hamisan létezik addig, míg nem mutathatlak talpig. És tükör vagy nékem, nem csönd.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς