Navigáció


RSS: összes ·




Vers: pár

, 482 olvasás, Gál András Andor , 6 hozzászólás

Abszurd

Ha magad látod meg bennem
csak azért, mert tükör vagyok.
Az utad elején reggel,
kócosan függök a falon.

Nézlek, és Te nézel vissza.
Sima modorommal vágylak,
hiába hagysz undorodva,
csüggök, képet adok, várlak.

S míg nem csodálsz a világ;
tűnő látszat a valóság.
Hamisan létezik addig,
míg nem mutathatlak talpig.

És tükör vagy nékem, nem csönd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 103
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 119

Page generated in 0.1275 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz