Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vászonmezőn…

, 309 olvasás, devid , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Jéghidegen tépáznak
az üresség szelei…
Félidegenként’ áznak
tagjaim, hol keresi
elmém homályodban
ragyogásod rabjait.

Reszketve gubóztak
kopjafák elé ők,
kik reád nézve
csillognak csupán…

S üveges szemmel
szenvedik a bután,
semmivé festett
vásznakat…

Üres szövés nélküled
e sík valóság s nem
tudok többé vívni sem…

Áthaladt felettem
félszáraz ecsetjével
a jóság s így festette
íriszem,

de mire elért volna
hozzád, nem maradtak
a szálakon színek,
mi vissza pacsmagolta
volna orcád…

Megjegyzés: 2013-02-16

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: devid
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 211
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 240
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1812 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz