Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Valaki fejezze be…

, 502 olvasás, EarlofSky , 0 hozzászólás

Ezerszín

Egy mindentől távol eső erdőben áll egy kunyhó. Jól megépített házacska ez, állja a szörnyű hóvihart is, ami a megtépázott fák között süvít, mintha el akarná fújni erdőt, benne a kunyhóval.
Melinda ebben a házban ébredt. Nem tudta, hogy került ide. Kellemes meleg volt, a kandallóban égett a tűz, felette egy üstben forró tea várta, hogy az ébredő lány szomját oltsa vele.
A lány felkelt az ágyból és rémülten körülnézett. Félt. Nem tudta, hogy került ide, hogy jut haza és mi vár rá ezen az éjszakán. Hirtelen tompa zaj hallatszott, mintha az ajtónak vágódott valami és szörnyű morgás tört fel az ajtó túloldaláról. Melinda odanézett, látta, hogy az ajtó zárva van és a retesz is a helyén. Megint nekizuhant valami az ajtónak. Valami be akarja törni. Szerencsére erős tölgyfaajtó volt. AZ – úgy látszott- egy idő után megunta a próbálkozást, mert mélységes csend köszöntött a kunyhóra.
Melinda nagyon félt, már nem érezte melegnek az időt a kunyhóban. Nem mert az ágyról sem felkelni, csak ült remegve.
Kis idő múlva kopogás hallatszott az ajtón, de Ő nem merte kinyitni. A félelem odaláncolta az ágyhoz. A kopogás nem akart megszűnni és egy hang is felhangzott kintről:
-Hé! Van benn valaki. Kinyitná az ajtót. Nem kell félnie. Már elment. – hallatszott kintről.
Melcsy lassan erőt vett magán, remegő lábakkal odalépkedett az ajtóhoz és kinyitotta. Kint egy elhavazott ember állt, kabátban, sapkában, az arcát is sál takarta. Az idegen nem sokat teketóriázott, becsörtetett a kunyhóba. Egyenesen a kandallóhoz lépett, keresett magának egy bögrét merített a teából és leült az asztalhoz. Levette az arca elől a sálat, majd hosszú kortyokban inni kezdte a meleg italt.
-Átkozottul jó ez a tea. Rég ittam ilyen jót. – közölte, majd elővett a kabátja zsebéből egy cigarettát és rágyújtott. Melinda közben becsukta az ajtót és feltette az ilyenkor elmaradhatatlan kérdést:
-Ki maga?
Az idegen ránézett a lányra és ekkor mindketten meglepődtek.
-Szia Melcsy! Emlékszel még rám? – kérdezte az idegen, aki ekkor egy csapásra megszűnt idegennek lenni. Sajnos.
-Még szép, hogy emlékszem. Ha tudom, hogy Te vagy az, nem engedtelek volna be. Mit keresel itt? Már soha nem tudok megszabadulni tőled? – vonta kérdőre a férfit a lány. Mert hát ki más lett volna az idegen, mint egy fájó emlék a múltból. Egy ilyen helyen nem szoktak kellemes dolgok történni az emberrel. Melindának egyszer csak az ajtó felé tévedt a tekintete, amire elfelejtette visszatenni a reteszt.
Az ajtó hirtelen kivágódott és a rém ott magasodott a bejáratnál…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: EarlofSky
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 226
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.184 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz