Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ébredés

, 215 olvasás, arahsa , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

Amikor odaértem,
láttam fekszel.
Tested néha,
némán rezzen.

Szemeid kutatnak
kincsekre vágyva,
belevesztek
egy másik világba.

Hol járhatsz? Mit csinálsz?
Gondoltam várva,
míg visszatérsz hozzám
e jól ismert tájra.

Ekkor egy gondolat
a szívembe vágott!
Nem szenveded,
e világot?

Ha így van, mondtam
magamban gyászban:
"Bár maradhatnál
mindig e lázban."

Józanságom azonban
visszarántott!
Nem szenveded e,
az álmot?!

Ott ültem szótlanul,
csak néztem arcodat.
Mi lesz, ha elbukod
földi harcodat?

Akartam átlátni
szívedet, bánatod!
Terveztem, csináltam
jó néhány vázlatot.

Mi lesz ha visszatérsz?
Mit mondok majd neked?!
Mit tegyek magammal?
Legbelül szenvedek!

Hol vagyunk? Kit látok?
Mire jó életünk?
Vétkezünk? Álmodunk?
Éppen most ébredünk?

Mindegy, hogy álmodok
vagy napfényben élvezek!
Utolér, szenvedem
a szörnyű végzetet!

Megszűnünk? Elveszek?
Nem lehet! Jól tudom!
Túl kell, hogy kerüljünk
reggelen, s alkonyon.

Nem kell, hogy szenvedjünk!
Ébredj fel! Jöjj velem!
Keressünk kiutat,
ezen az éjjelen!

Tegyük meg! Induljunk!
Higgyük a változást!
Űzzük el együtt most,
E múló látomást!

Mély sóhaj hangzott fel,
érintve ajkaid,
elűzve addig mély,
bódító álmaid.

Rám néztél, néztelek.
Álmodunk? Ébredek!
Elviszlek magammal,
keresni végzeted!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: arahsa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1342 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz