Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Téli éj fátyla alatt

, 412 olvasás, Heaven Bea , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Hópelyhet libbent a meztelen égbolt,
az univerzum végtelen-szőtt opálja
éteri mezőket sejtet.
Tudattalan énjét
gyöngyözi a messzeség,
ében éj burkába zárt
csillagok fénye
álmaink balkonját bejárva
becézőn lelkünkre hull.
Letűnt percek skarlát parazsa
ó-napok íriszén izzik,
szelíden lobogó láng-tündék vigyázzák
a grafit-szürkeségbe némult időt.
Az éj réveteg csendjébe merülve,
szótlanságuk árnyain pihegve,
szelencébe zárt szerelem éled…

Megjegyzés: 2013. 02. 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Heaven Bea
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 195
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2439 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz