Mikor arra gondolsz, hogy nem bírod már,
És tagadod az élet minden fényét.
Nem érdekel most már, hogy kínoz és fáj,
Levegőnek nézed a világ képét.
Érzed a jövőd, Te sem élhetsz soká,
Iszol, dohányzol, és drogokat szedsz be.
Senki sem kérdezi, miért mész, s hová,
Szerelmes soha, ebbe az életbe.
A földre rogysz, akit nem ért meg senki,
Ennek véget vetni, de jó lenne már.
Gondolkodni nem kell, talán csak tenni.
Legjobb, lehet, hogy ha jönne a halál.