Tavasz kibújt a hó alól,
a fák fölött, a kert alatt,
ágak között mosolyt fakaszt,
bokrok alján cinege szól.
Eresz szélén víz csilingel,
gyémánt fénnyel ég a tócsa,
sáros lábbal lép a lóca,
napfény hátán jő a reggel.
Szellő vív verébsereggel,
áthussan a sövény fölött,
elbotorkál telkek között,
hátat mutat már a tél.