Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sic itur ad astra

, 356 olvasás, Jocca , 10 hozzászólás

Mozaik

… módosult a terv, hogy ne módosuljon,
mert eredetileg az volt, hogy fog.
Minden marad úgy, ahogy sose lesz…

Lakom pompás elvonó kúria,
a kertjében égig nő hiányod.
Ablakban színjátszó petúnia
- de viskód nézem, nem a virágot.

Paradoxon-e, mikor a herceg
szerelméért elhagyja a kastélyt,
annak kunyhójában lopva percet?
Pokoli órák egyetlen angyalért.

Lomhán szerre foszlik az éjjeli hold,
szemedben meglátom hívó titkait.
Helyén van, ami tegnap még nem volt
- lágy csókod az utolsó mozaik.

Itt határt húzzunk, vagy még egyet?
Csak e kérdés lebeg a semmiben
s járja ködös szürkeringőjét veled,
míg porra esel, hogy éned elviseld.

Még egy utolsót - ártatlan klisé -
benned látom az illatod színét is.
Zsenge görög salátában kissé
sótlan feta - mindenki eszi mégis.

Napokká letisztult órák vizében
fürdünk és te tanítasz szeretni.
Csodás arcod megsimítom, mígnem
összeér fejünk fölött a semmi.

Megjegyzés: Innsbruck, 2013. február 21.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Jocca
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1333 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz