… módosult a terv, hogy ne módosuljon,
mert eredetileg az volt, hogy fog.
Minden marad úgy, ahogy sose lesz…
Lakom pompás elvonó kúria,
a kertjében égig nő hiányod.
Ablakban színjátszó petúnia
- de viskód nézem, nem a virágot.
Paradoxon-e, mikor a herceg
szerelméért elhagyja a kastélyt,
annak kunyhójában lopva percet?
Pokoli órák egyetlen angyalért.
Lomhán szerre foszlik az éjjeli hold,
szemedben meglátom hívó titkait.
Helyén van, ami tegnap még nem volt
- lágy csókod az utolsó mozaik.
Itt határt húzzunk, vagy még egyet?
Csak e kérdés lebeg a semmiben
s járja ködös szürkeringőjét veled,
míg porra esel, hogy éned elviseld.
Még egy utolsót - ártatlan klisé -
benned látom az illatod színét is.
Zsenge görög salátában kissé
sótlan feta - mindenki eszi mégis.
Napokká letisztult órák vizében
fürdünk és te tanítasz szeretni.
Csodás arcod megsimítom, mígnem
összeér fejünk fölött a semmi.
Megjegyzés: Innsbruck, 2013. február 21.