Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fehér lepelben

, 294 olvasás, Acsnagyeva , 1 hozzászólás

Fohász

Könnyeimet törlöm fehér keszkenőbe,
testem öltöztettem, fehér lepedőbe.
Kezemet szorosan imára kulcsolom,
most száll el utolsó reményként sóhajom.

A fény felé tárom most csapzott lelkemet,
kérem az én Istenem, hogy segítsen meg.
Könnyeimből már töviskoszorút fontam,
esendő létemet, néked ajánlottam.

Átadom még bánatos gyötört szívemet,
kérem én, hogy dobogását most szüntesd meg.
Gyarló, roncs mivoltom most büszkén távozzon,
ne várd meg Istenem, hogy pokolba jusson.

Szabadíts meg végleg a mocskos énemtől,
ne legyen testem, lelkem tele a szennytől.
A mennyben már megtisztultan lépjek eléd,
tudom, mert bízom talán megáld majd az ég.

Fehér lepelben menjek a túlsó partra,
fehér lélekkel szálljak fel a hajómra.
Imára kulcsolt kézzel keresztem fogom,
utolsó pillantás még drága otthonom!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: Acsnagyeva
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 344
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2054 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz