Hópehelyként hullott alá,
így folytatta életét.
Szüntelenül kutatva
eredetét s végzetét.
Hópehely volt. Nem tudott mást,
csak a földre leesett.
Nem tudta, hogy mi a dolga
válaszokat keresett.
Sok más pelyhes hópehely közt,
válaszokat nem kapott!
Megfagyott, majd cseppé válva
könnyeiben távozott.
Földbe hullva, búza magja
szívta fel e könnyeket.
Sok szemén át megláthatta,
hullámozni az eget.
Napfürdőben, lágy szellőben
tengette az életet.
Nyár alkonyán, malomkerék
őrölte e perceket.
Fehér hóként hullott alá,
megperzselte őt a nap.
Magba került, s újra
kezén számolta a napokat.
Téli éjen, hóesésben
szemlélte a pelyheket.
Arra gondolt, életében
értékelni, mit lehet.?
Hópehelyként hullott alá,
így folytatta életét.
Szüntelenül kutatva
eredetét s végzetét.