Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szobor A hegyen

, 412 olvasás, soulkeeper , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Messzelátó ponton, fent a csúcson,
még büszkén, de fájva áll a lélek.
S kopott testén a megkövült szobron
a megtört emlékek és remények.

/Olyan szánalmas…, mégis rendreutasító
tekintetében lappang valami vészjósló.
Még csak sejti netán, vagy esetleg már tudja,
milyen erőt rejt a tudás vizének kútja?

Hiszen talán ő az, aki ivott már belőle!
Vagy tán elmenekült a kísértés ő előle?
S csak büntetés, hogy állja a természet próbáit.
Vagy a kitartásnak szobrot önszántából állít?/

Kezeiben az olajág, s a fénylő pallost,
-mivel örök békét hirdet és irgalmat oszt,-
emeli feje fölé intvén a Dunára,
így emlékeztetvén minket a Szabadságra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: soulkeeper
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 284
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 320
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.3546 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz