Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlék

, 172 olvasás, barnaby , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Kopasz eperfák alatt,
némaságba botlik az idő
tegnap még selyemfénnyel
simogatott a nap.
Szemembe parázslott
egy játszi-sejtelem.
Bárhogy zakatolt is agyam,
nem tudhattam akkor még, ki ő…

Ma metsző a havas szél,
könnyekkel szemeztem
a jégvirágos ablakon,
s leheletem ölte virágok szirmait…
Kerestem tovatűnő alakod,
nem hagytad meg szememnek.
Emlékként kavarogsz bennem.
Hiányzol, már nem vagy itt…

Lábaid nyomát eltörölte az idő,
s a tél. Rejtve magadtól…
A lepkekönnyű hideg csók-pihék
még olvadtak melegedtől.
Most behunyom szemem, nem látlak,
érzékeimmel sem játszol.
Már elnyelt a város, egyen- arcú ember lettél,
megijedtél a szerelemtől…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 208
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1972 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz