Navigáció


RSS: összes ·




Vers: mégsem öröm

, 394 olvasás, gyemant , 12 hozzászólás

Sajgó lélek

nem pengetek húrt,
zárult szobámban
időközönként csak az óra
rézkereke kattan, a zaj között meg csend,

ilyenkor mérem fel,
a homokszemcse is kő, s a mély sóhaj
szép emlékké hord
minden régmúlt pillanatot veled.

bár laza itt
e tavasz erébe oltódott jégtelen tél,
mégsem öröm, mert néma az ég,

csak egy szó,
egy árva hang,
tollamból csak ennyi cseppenhetne még.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 56
Regisztrált: 4
Kereső robot: 17
Összes: 77
Jelenlévők:
 · Ballagó
 · CthulhuCult
 · Déness
 · PiaNista


Page generated in 0.1144 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz