A júliusi nap sugarai bágyadtan verődtek vissza a szürke aszfaltról. A férfi a Ford mellett egy fának támaszkodva, egykedvűen nézte, ahogy a két nő feléje közeledik.
Rájuk várt, ők voltak az utasai. A csomagokat elrendezték, beültek.
A városból kiérve ráhajtott az autópályára. Az idősebbik próbálta szóval tartani. Csak udvarias, semmitmondó válaszokat kapott. Végül abbahagyta, kinézett az oldalablakon, miután nem találta a mellette ülőt, számára érdekesnek. A férfi túl a negyvenen, közelebb az ötvenhez, gondolta. A nyári remélt kalandokba nem illeszkedett bele az őszülő, flegmatikus pasi, akinek láthatóan ő sem keltette fel az érdeklődését. Ez egy kicsit bosszantotta. A nő figyelemre méltó jelenség volt. Bőrét már megszínezte a nyári nap. Formás combjai egymás mellett békében megfértek. Időnként megmozdította, hogy a hűs levegő, amely a légkondicionálóból áramlott, betévedjen és hűsítse ott is. Aztán összezárta lábait, és félre nézett, amikor észrevette a férfi pillantását.
A fiatalabb a hátsó ülésen előbb a telefonját babrálta, majd a fülhallgatót feltéve, zenét hallgatott, és elmélyülten mozgatta fejét, vállát a ritmusra.
A belső légszabályozó alig enyhítette a harmincöt fokos hőséget. A nap forró sugarai szinte átégették a kocsi lemezét, a belső kárpitok alig akadályozták ebben. Kinn, a tikkasztó melegben, lankadtan csüngtek a lombok a fákon, a csupasz, sárgult mezők szélén.
Letértek az autópályáról. Az úton felüdülést jelentett az a néhány perc vagy másodperc, amit a szegélyező fák árnyékában tettek meg. A nyár rájuk ontotta melegét.
A nő mocorgását látva a férfi pihenőt keresett.
A benzinkútnál a lányok siettek a mosdóba. A hűvös kávézóban találkoztak, a kocsit árnyékban hagyták.
– Kávét és üdítőt kér, ugye? És a húga? – kérdezte az idősebbiket, aki a fiatallal, mint két tojás, úgy hasonlított egymásra.
– Nem a húgom, a lányom – kuncogtak mindketten.
Az asszony láthatóan örült a félreértésnek. Bemutatkoztak. Éppen ideje, gondolta a férfi, bár teljesen mindegy volt számára. Ők egy szívességtétel tárgyait jelentették. Megmondta a nevét, és szótlanul kortyolta maradék italát. Az asszonyt bosszantotta az érdektelenség. A férfi magáról nem beszélt, szűkszavúan válaszolt a feltett köznapi kérdésekre. Minden kíváncsiság nélkül hallgatta a csacsogást, láthatóan más foglalkoztatta.
– Maga nős? - kérdezte az asszony.
– Jaj, ne már… – fojtotta magába a lány. A férfi észrevette.
– Nem. Elváltam – Menjünk. Látom, minden elfogyott. A fele út még hátra van.
A nők ketten, a hátsó ülésre telepedtek, mondván, néhány dolgot megbeszélnek. Hátrafordulva nem igazán kényelmes.
Vezetés közben időnként a visszapillantó-tükörből nézte a hátul ülőket. Igyekezett nem meghallani, mit sustorognak egymással. Saját gondolatai elfoglalták. Letért a főútról. Az alsóbbrendű utak forgalma kötötte le a figyelmét.
Késő délután értek a kempingbe. A nők elköszöntek.
Gazsi, a főnök, a túra szervezője, egy nagy csapat közepén sörözött. Mellette húszéves, feltűnően szép arcú és jó alakú barátnője ült, aki időnként hozzásimult a nálánál kétszer annyi idős barátjához. Akik ismerték őket, tudták, hogy a lány önzetlenül szereti. A nagy korkülönbséget megszokták közöttük. A társaság, vegyesen férfiak, nők, nagy hangon szórakoztatták egymást. A sörözés az elvárt irányba tartott.
A férfi melléjük ült.
– Köszönöm, hogy eljöttél. Jó, hogy kisegítesz. Természetesen a költségeteket is állom.
– A lányom nem jött. Nem adta az anyja. Azért jó lenne, ha egyedül maradhatnék a házban.
– Rendben. A többit majd megbeszéljük este – mondta Gazsi –, egyébként minden a szokásos menetrend szerin megy majd. Csak a vízen kell segítened.
- Ugyan főnök, segítek, ahol kell. Ismersz.
Elköszönt a társaságtól, és a Fordból áthordta a felszerelését a kemping szélén, a sátraktól kicsit távolabb lévő faházba.
Vacsora után a húsztagú társaság még zajosan ismerkedett. A büfé, amíg igény volt rá, nyitva tartott.
Dénes, néhány pohár sör után, nem várta meg a zárórát, aludni ment.
|
Online látogatók:
Látogató: 80
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16 
Összes: 97
Jelenlévők:
