Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Nosztalgia

2013-02-09 08:00:00, 204 olvasás, lambrozett , 3 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Ékes selymek, brokátok, bársonyok
letűnt korok ízéről csámcsognak -
mily nemes volt akkoron a világ!
és benne ők, kik tőle virágzottak.

Rizsporos paróka ím, elmereng…
kész csoda ám hajakon nyugodni -
gondozatlan frizurát takarván
lenézőn, bámészan nyúlt a lokni.

Szót kérne most a kecses fűző is
amit megkap, csak oldódik előbb -
majd hatalmas sóhajjal fesztelen
mesél arról, kiben főtt azelőtt.

Földre alél némán egy szövetalj
súlyos terhe úgy fáj, alig bírja -
szőnyeg altatta régen reggelig
míg asszonyát bűvölte a tinta.

Mert írdogált szerelmes sorokat
könnyeset, vidámat, oly kedveset -
nyűtt füzetnek szülője porrá vált
már angyaloknak szaval estelent'.

…

És szorul most az ajtókon lakat
bezárt a múzeum, oszlott a nép -
benn rekedtek tárgyaink a múltból
feslett emlékekről sugdosnak még.

Kinyomtatom