Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még mindig háttal

, 204 olvasás, Csendesprofecia , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Elnyelték a mocskos ablakok
a véletlent, a rossz időt
éa talán a füstös helyet,
Hol cigiző angyalok nyújtanak
Borral teli flakont,
Mint giccses aranykelyhet.
Az volt talán az ablak,
Ha kinéztél, a városi fény
úgy nem érdekelt,
De volt, maradhatott
drog és súlyos önkény.
Jobb volt nézni az útra,
Blokkok szürke képe
villant a retinádon,
Sárga lámpák fénye,
Csak szemmértékkel
ígért lábnyom.
De úgy adta a helyzet,
felsorolni a véletlent,
feledni szerelmet kellett.
A mocskon keresztül,
beömlött mégis a világ,
árnyékok rajtam,
bőrömön,
Hulló levél, ringó faág.
Te, (még mindig háttal)
rám voltál festve
a szembefény által.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Csendesprofecia
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 218
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 247
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1435 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz