ez a nap a szavaké
az okkal kimondottaké
a sosem véletleneké
az egymásnak születetteké
mint megannyi békés és szelíd simogatás
mint megannyi áldott, építő álmodás
mint megannyi daloló kismadár
mint megannyi sorsútra hulló
"még kérek" s "ó, de jó!"
igen
ez a nap a szavaké
az időtleneké
a választottaké
a tisztalelkűeké
és megszűnik odakint a világ
az idő, a tér… csak a figyelő gondolat mesél
a másiknak, a másikért
minden lélegzet él
és nincs kétely és nincs hazugság
és nincs orv ütniakarás
nincsenek láncok, muszájok
Fénybenjáró másikidő
felszárnyal, visszajön
szeme tüzével cinkosan köszön
súgva átsegít, ha megtorpannak lépteid
és ragyog, mert őrzik csillagos angyalok
átsüt rajta a kézmeleg
s a lélekfény a sarkignyitott ablak megett
és amikor csak csend vagyok akkor is
szavak nélkül válaszolsz… válaszolok.
És nincs kötés és siránkozó "csak enyém!" kiáltás
csak tanulva tanító hites áldás,
csak vidámszívű jókra váltás
és komoly, figyelőszemű történetek,
múltba s jövőbe vezet,
szikrázón röppen kérdezz s felelek.
S a csorduló időnek libegő leple alatt
délután s lassan este szalad,
egyszercsak fölkapcsolják ránk a villanyokat
és odakinnt hull a hó…
Aztán már hazafele tartok.
Szavaiddal beleírtál a csend honába.
Köszönöm neked, hogy voltam-vagyok-leszek
Jóbarát, Ember és sirálymadárszárnyú Álmodó.