Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Békepipa

, 245 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Somolygó

Még mindig meg tud lepni az élet
pedig agyam és lelkem túlérett -
olyan, mint a levedús mandarin
fogam között csorog a naftalin.

Ódon illattal árasztom szavam
leheletemtől a Sors odavan -
inkább megad még néhányka évet
s nem kell behúznom a kéziféket.

Engedéllyel röppenhetek tovább
kik morognak, vigye a porkoláb -
zuhannak rólam bigott láncaik
míg oltogatom szavuk lángjait.

Békepipát szívok a világgal…
felém kínálta hosszú vitánkban -
hátam sosem fordítottam neki
most tehát füstölünk, e dal zengi.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 130
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 147
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.208 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz