Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Az Őszcsendélet

2013-02-04 10:00:00, 183 olvasás, neonfly , 2 hozzászólás

vers, versek, természet,

Eljött íme ismét
Szeptember Királya.
Avar-trónján pihen,
bíbor-palotába.

Rám kacsintott az Ősz
kacéran nevetve,
S indultam feléje
mnden mást feledve.

Táncoló Őszi szél
simítsd meg arcomat!
Had' kapjon életre
e csodás pillanat.

Töltsd meg nyugalommal
megfáradt szívemet!
Fújd tele élettel
kifakult lelkemet.

Fesd ki Ősz, a tájat
Álmom-csarnokában,
hogy még ha alszom is
színeidet lássam.

Ropogó avarod
bársony-szőnyeg nekem.
Ködös hajnalaid
nyugtatják a lelkem.

Mikor reggelente
kiülök a padra,
s fülem ráhangolom
susogó szavadra:

Mintha Csendéleted
kis maszatja volnék
-Jól tudom, íly szépet
álmodni sem tudnék…

Ismered Titkaim:
Miért hull a könnyem,
hogy bús emlékekkel
tele emlékkönyvem…

Lapjai: a festett,
lehulló száz levél,
melyek úgy tűnnek el,
mint avar-ha jő a tél.

Kinyomtatom