Ilyen zöld szemek biztosan nincsenek!
kezdetben álmos ábrándnak hittelek -
Fürdöm hófehér, tisztagyolcs vizében
a fakó égből smaragd lesz, míg nézem.
Ártatlan-mély tekintet, mi ejt sebet!
rólad mintázhattak, akik festenek. -
Sosem gondolnám, hogy cinkos igézet
hisz tanult piktor művét jól idézed.
Csekély ragyogás ez életed során…
habár istenedtől kegyes adomány. -
Míveset gyártott, fenségesen szépen
ha szítnám tüzét, izzadnék hevében.
Szédül már fejem és arcom halovány
maradnék előtted csended vadonán -
ám folytatom utam, vénen, de vétlen
bocsánatért esdem… kissé letértem.