Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Télcsendélet

, 237 olvasás, neonfly , 6 hozzászólás

Természet

Fagyos színekben
fürdik a Táj most…
Rian a tó jege hallgat a hon.
Remegő madárka
szökken az ágon,
Jég cseppje koppan a vállaimon.

Villantja szemét
az utcai lámpa,
Zizegő hagja
most elhallgatott,
hogy magányos utamra
onthassa fényét,
várva, hogy csendesen elballagok.

Dúdolok halkan
a didergő széllel,
roppan a hó is
a lábam alatt,
Szomorkás dallamunk
-pár hangjegyével-
léptem kisérve a nyomban maradt.

Megérint lágyan
az éjszaka bája.
Ha eljő a pirkadat,
messze oson…
Fehéren pislog
a Tél eme tájra,
nesztelen virraszt a bánatomom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: neonfly
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 114
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 148
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.1313 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz