Navigáció


RSS: összes ·




Vers: újra

, 424 olvasás, gyemant , 8 hozzászólás

Elmélkedés

a törött homály mögött
kékre rajzolódott téli ég alatt
szakad rám ma is
e magányom véste komor pillanat,
patakja csupasz
s fázón csörgedező víz,
könny-tiszta gyöngyfutamú emlék,

benne egy hal’ vány másodpercre
szemem előtt
lebben föl az elfeledett zöld,
testem tavaszként fonja
a csábító illat,
s az utamra hajló szilvafaág
hajdani szirmának
nyugalmat suttogó
szívdobbanása újra szívembe lép.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 85
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 101

Page generated in 0.0731 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz