Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden, mi megmaradt nekem

, 521 olvasás, Kelemen Zoltán , 8 hozzászólás

Gondolat

Besározott idő
bélyegzi meg e koszos világot.
Letört ágak élettelen valósága öltözeti gyászba a napot.
Igazságtalan nyom el igazságot,
szegénységet vált fel újabb rabszolgasors.
Félelem lesz úrrá lelkeken.
Legféltettebb kincsem tépik szét farkasok.
Szabad prédává válik rejtekem,
hol megnyugvásom leltem hideg esteken
s hiába adtam már mindenem,
mezítelen testem tépitek szét.

Fagyos északkeleti szél cibálja rongyaim.
Nem tisztelik sem őseim, sem holtaim.
Legszebb emlékeim tiporják sárba.
Nem becsülik múltam, de belépni se engednek a mába.
Keserű ízzel a számban eszem másnapos kenyerem
(még nem a kukából, a sarki boltban vettem)
és a holnap jár az eszemben.

A távoli jövőkép már elérhetetlen.
A horizont is földre zuhan a következő sarkon
s az égen egyre több az ismerős csillag.
Mind többen vannak kik elmentek, akik itt hagytak.
Kiknek csak emléke marad meg idebenn
ősrégi altatót dúdolva csendesen.
Míg én önmagam keresem, s emlékezem
hogyan is tanított apám
(Óh mennyire is hiányzik, istenem!)
Tisztességre,
Becsületre.

Megjegyzés: Mohol, 2013. Január 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 27

Page generated in 0.038 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz