Gyertyát gyújtok neked,
érted égő lángot,
simogassa lágyan
múltba hullt világod.
Régen messze tűntél
- fáztam nélküled,
nem melengetett már
kék tekinteted.
Hosszú évek hordták
szívem szerteszét,
fényem nem világolt,
nappal is sötét.
Lassan újra élek,
már nem fáj a nap,
buggyannak lelkemből
érted írt szavak.
Most emlékek zsongnak
éjsötétbe' - nézd,
miközben kis gyertyám
lassan csonkig ég.
Megjegyzés: A verset férjem halálának 15. évfordulójára írtam.
2013. január 20.