Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Találkozások

, 384 olvasás, LuiPK , 11 hozzászólás

Somolygó

Mögöttem a hűvös hölgy, fejemben a hangja.
A tücsök csak ciripel, dolgozik a hangya.
Úgy élek, mint ahogy látszik,
a zenészem már nem játszik,
oda lett a lantja.

Láttam én már pár dolgot, kicsiny életemben.
Azt mondtátok romlott hús, de azért megettem.
Kedvellek én, mint lágy szellőt,
Adhatnál egy szép zsebkendőt,
mert bánom mit tettem.

Felment már a kenyérhéj, és a bele ára.
A földesúr is adós, nincs meg már a vára.
Elmúltak már a szép évek,
néha-néha visszanéznek,
elment a picsába…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: LuiPK
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 72
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 92
Jelenlévők:
 · Aevie
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.1018 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz