Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zuhanok

, 317 olvasás, Acsnagyeva , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Nézek magam elé, könnyeim hullnak,
búcsút intek minden szépnek, újnak.
Valamikor régen még én is álmodtam,
valamikor szépre jóra vágytam.
De mára a tiszta valóság annyi,
sötét veremben fogok rothadni.

A féreg is érdemesebb -e világra,
mint én, mert szívem mélyét már átrágta.
Mikor végre hittem, kijöttem belőle
esek vissza a vermem legmélyére.
Zuhanok, nincsenek már gondolatok,
csak üres tér, lélekben halott vagyok.

Nincs miben hinnem, nincs erőm,
hitem sincs, maradt a néma közöny.
Görcs rángatja fonnyadozó arcomat.
bűnös lelkem nem lel békét, nyugalmat.
A féreg hatalma alá kerültem,
s én általa, mindenem elvesztettem.

Egykori magamat, ki valaha voltam,
most féreg járta testben fuldokoltam.
Feltámadni vermemből már nincs erő,
a tehetetlenség győz, ő most a nyerő.
S csak nézek lomhán, semmibe meredve,
a kilátástalan jövőtől megijedve!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Acsnagyeva
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 298
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 322
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.5095 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz