Navigáció


RSS: összes ·




Regény: A szép szörnyeteg

, 335 olvasás, szeszely , 0 hozzászólás

Fantasy

Prológus

Hűvös, őszi nap volt, mikor a terhes asszony, Takács Imola és férje, Takács József, egy fekete Renoban hajtottak a kórház felé. A szülés két perccel az autóba szállás előtt megkezdődött. A házaspár a nagy sietség és izgalom közepette, csomagok nélkül szállt be az autóba. Imolánál csak egy fehér kendő volt. Azzal törölgette izzadt homlokát, s közben idegesen dobálgatta sűrű, fekete haját, mely a nyitott ablakon beáramló levegő miatt, ide-oda szállt.
József, akinek még csak akkor kezdett növögetni orra alatt a bajsza, riadtan tekergette a kormányt, hogy minél előbb a kórházba jussanak. Csakhogy a nagy izgalom közepette, többször is elfelejtette az utat, így kétszer körbe járták a várost, mire eljutottak a Szent Endre Kórházhoz, ami a belvárosban volt. Imolának ekkor már komoly fájdalmai voltak. Ahogy kisegítette fiatal feleségét a hátsó ülésről, egy fehér köpenybe öltözött nővér, azonnal eléjük szaladt egy tolókocsival, melybe Imola egyéb kérés, vagy utasítás nélkül beleült. Ezek után már csak a születés csodája volt vissza.
De ahhoz, hogy a történet érthető legyen, vissza kell mennünk az időben, egy évet.

József nem volt kisember, sőt nagyon is jól keresett. Alpolgármesterként, bőven el tudta halmozni Imolát, mindenféle jóval. Nagy házzal, széles előkerttel, drága régiségekkel, és csodás ékszerekkel bűvölte el feleségét, aki napról, napra jobban szerette őt. Úgy tűnt, az életük tökéletes, és készen álltak rá, hogy gyereket vállaljanak. És ekkor következett a baj.
Egy nap cirkusz érkezett a városba, és úgy döntöttek, kihasználják az alkalmat, hogy egy szórakoztató estét töltsenek el együtt. Ám útban a cirkusz felé, megállította őket egy talpig feketébe öltözött, idős asszony, aki váltig állította, hogy ő egy boszorkány, és egy kis kenyérre való pénzért, megjósolja nekik a jövőt. Ezzel még nem lett volna semmi gond, csakhogy Józsefnek és Imolának volt egy közös, rossz tulajdonságuk. Nagyon szerették a pénzt, de nem volt ínyükre az adakozás. Így József finoman közölte az asszonnyal a véleményét.
- Sajnálom asszonyom, de nem tudunk önnek adni pénzt. – mondta halkan, szinte suttogva, hogy az asszony ne vegye sértésnek, és bementek a cirkuszba, hogy megnézzék az előadást. Jól szórakoztak, és úgy döntöttek, az este további programja egy meghitt vacsora lesz a kedvenc éttermükben. Csakhogy az étterem felé vezető úton, a boszorkány újból megállította őket. Ezúttal csak Józsefhez szólt rekedtes, vén hangján.
- Adjon egy kis pénzt fiatalember. Nem fogja megbánni.
- Asszonyom, megmondtam már, hogy nem adunk önnek pénzt.
- Kérem, csak pár forintot. Nézzen, rám. Szegény vagyok, akár a templom egere. – mondta és meglebegtette József szeme előtt szakadt fejkendőjét, és elkopott, elnyűtt ruháját, melybe beleivódott a kosz.
- Hagyjon minket békén. Nincs pénzünk. – kiáltotta József dühösen, és finoman arrébb lökte az asszonyt, majd átkarolta Imola vállát, és sietősen otthagyták.
- Megátkozlak, zsugori ember! – kiáltott utánuk a felbőszült boszorkány. – Átok üljön rajtatok. Első szülött fiatok egy szörnyeteg képében fog a világra jönni. Ez lesz a büntetésetek, amiért megtagadtátok egy szegény asszonytól a segítséget! – József ekkor már igazán dühös volt. Megfordult, hogy visszakiáltson az asszonynak valami megsemmisítőt, de egy pillanat alatt köddé vált.

A fiatal házaspár másnapra már nem is emlékezett az öreg boszorkány szavaira, így élték tovább megszokott, tökéletes életüket. Míg nem egy nap Imola egy igazi örömhírrel lepte meg a férjét.
- Terhes vagyok. – szaladt ki a száján, miközben József még csak az ajtóban állt, és a kabátját húzta le. Azonnal egymás karjába ugrottak, és a pillanatnyi boldogság után, újra eszükbe jutottak az öregasszony szavai. Nem is tétováztak sokáig, azonnal elmentek a kórházba, egy ultrahangra, hogy megtudják, fiú lesz-e, vagy lány. Kisvártatva, az orvos örömmel tudatta velük, hogy kislányuk lesz. József és Imola, megkönnyebbülten felsóhajtottak, és újra egymás karjaiba omoltak. Utána békésen, és nyugodtan mentek haza, várták a napot, hogy végre megláthassák, elsőszülött kislányuk arcát. Minden alkalommal, valahányszor az orvos megvizsgálta Imola méhében cseperedő magzatot, mindvégig az a tudat volt bennük, hogy kislányuk lesz. Hiszen az orvos is megmondta nekik, hogy mit látott az ultrahangon. Csakhogy tévedni emberi dolog.

Mikor végre eljött a nagy nap, Imola nagy fájdalmakkal küszködve ugyan, de már alig várta, hogy a kezében tarthassa a kislányát. József is izgatottan várt, és szurkolt Imolának, hogy tartson ki, hisz mindjárt megszületik a kislányuk.
Épp ezért, mindkettőjüket sokként érte, mikor a szülészorvos bejelentett nekik, hogy az ultrahangot elnézték. Imola fiút szült, így az átok beteljesedett.
Az újszülött fiút Takács Ádám néven anyakönyvezték. A szülők tudták, hogy gyermekük sosem fog igazi, boldog életet élni, mégis mindent megtettek annak érdekében, hogy ez máshogy legyen. Miután a szülők elvitték a kicsit a kórházból, József és Imola nem várakoztak sokáig. Plasztikai sebésztől, plasztikai sebészig rohantak, hátha valaki megtalálja a megoldást, szörnyűséges problémájukra. De bárhová is mentek, mindenütt ugyanaz a válasz fogadta őket.
- Igazán sajnálom, de egy ilyen műtét komoly kockázatokkal jár. Nagyon súlyos következményei lehetnek. – Imola, kezében tartva a bepólyált csecsemőt, kétségbeesetten kérdezgette férjét.
- József, miről beszél? Nem értem. Mi a probléma? – József tudta, hogy Imola még mindig teljes letargiában van a történtek miatt, ezért helyette is ő beszélt.
- Belehalna a műtétbe, szívem. Nem élné túl. – így hát a szülők kénytelenek voltak elviselni gyermekük másságát. És kénytelenek voltak őt elrejteni a kíváncsi szemek elől. Naponta zaklatták őket újságírók, riporterek és riporterek tömegei. Ezért mindketten tudták, hogy nem tehetnek mást. El kell költözniük. József kénytelen volt lemondani alpolgármesteri címéről, Imolának pedig hozzá kellett szoknia, hogy többé nem bájcseverészhet városi barátaival, nem mehet színházba, nem élhet társasági életet. Onnantól kezdve, csak hárman voltak.
Új otthonuk Mátraszentmiklós lett. Még Imola nagynénje hagyott rájuk egy kisebb kastélyt, mikor még jóval a kicsi születése előtt meghalt. Akkoriban csak nyaralónak használták, de onnantól kezdve, hogy fiúk megszületett, az lett az otthonuk. Így vette kezdetét az igazi történet.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Regény
· Írta: szeszely
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 301
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 318
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3173 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz