Ezek után már csendesebben teltek a napok hónapok, sőt évek. A kislány szépen növögetett és nagyon sok örömet szerzett a családnak, mintha csak érezte volna, hogy anyja mekkora veszélybe került születésekkor. Egy kedves kis alkalmazkodó és okos szép óvodás lett belőle. Léna is elvégezte a főiskolát, és mivel állás nem adódott azon környéken, elhatározták, hogy az ország másik végébe költöznek. Magdi szíve ezt a megpróbáltatást már nem bírta, és addig könyörgött férjének, míg ők maguk is elköltöztek a Dunántúlra. Nem volt könnyű lemondani a szülővárosról, ahol életük háromnegyedét leélték. Mivel azonban már rokonok se nagyon voltak, gyors elhatározásra jutottak és mentek a lányuk után… Magdi vője rendőrként dolgozott így szerencsére nem okozott nagy gondot, az áthelyezése. Csak később évek múlva jött rá az asszony, hogy talán mégsem jól döntött. álmaikban mindig "otthon " jártak, Miskolc jelentette az ifjúságot, az életet, és már nem igazán tudtak megszokni. Hiába volt ott a Balaton, bár eleinte nagy örömöt szerzett nekik, hogy pár perc és üdülnek, alig 20 percre voltak a parttól. Később mégis megmaradt a honvágy. Magdi öccsével már épp 10éve nem tartotta a kapcsolatot, mióta anyjuk meghalt. Aztán 2008 szilveszterén jött egy telefon, amibe nagyon halkan beleszólt egy ismerősnek tűnő hang, akkoriban már régen lemondott róla az asszony, hogy valaha még fognak beszélni vagy találkozni. Attila bocsánatot kért mindenért, és elmondta, elválnak a feleségétől, nagyon rossz idegállapotban volt, Magdi megsajnálta. Bár a férje, azt tanácsolta neki, hogy ne bocsásson meg, mindazért, amit csinált, hiszen ha nem költözteti el az anyját, talán még most is élne. De az asszony nem így gondolta, és bár nem felejtett el semmit, kibékült a testvérével azzal a feltétellel, hogy a múltbeli dolgokról nem beszélnek. Hírből, hallomásból, ismerősök révén tudták meg, hogy férje házasságon kívüli gyereke külföldön dolgozik, és nemsokára kisfia fog születni. A kapcsolatot sosem vették fel egymással, a fiú büszkeségből Tomi a bizonytalanság miatt. Így aztán szinte idegenek maradtak. Magdi elhatározta, ha férje hal meg hamarabb, ő azért ír egy levelet a fiúnak, s elmondja, hogy jó ember volt az apja, ha nem is ismerhette meg. Mert, ha férjnek nem is apának tényleg jól vizsgázott Tomi, a gyerekei nagyon szerették és ragaszkodtak hozzá. Magdi ezért is gondolta talán mégis jó, hogy nem vált el, nem fosztotta meg a gyerekeit az apjuktól. Saját magától viszont sok mindent megtagadott, már a hatvan évet is betöltötte mire kezdett belenyugodni, hogy nem lesz már más férfi az életében. Ezen sokat elgondolkodott, mi lett volna ha…, ez vagy az nem történik meg, vagy épp másként történik. De pont ezek a kérdések, amikre nincs válasz, talán minden elrendeltetett, mielőtt megszülettünk volna. Magdi hitt az újjászületésben és ezért valahogy nem félt a haláltól. Sőt talán már vágyta is, sokat elgondolkodott talán ő is anyja sorsára jut. Egyre többet kerítette hatalmába a depresszió.
|