Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Ott, ahol

, 321 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Gondolat

Arcodat magába szőtte az idő…
szorgos pókként ím, zsákmányul -
virgonc szellő befonta hajamba
az emlékezés virágát örökre, s
az a félmosoly az ajkad szélén
itt maradt nekem árva-fázósan -
hogy magamra ölthessem mindig,
ha meztelennek érezném testem
ott, hol szenvedélyed elhagyott.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 2
Kereső robot: 37
Összes: 363
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.341 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz