Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A Sátán

, 330 olvasás, andrisko , 5 hozzászólás

Misztikum

Tegnap ellátogatott hozzám a Sátán. Nem lepődtem meg váratlan látogatásán, hisz ő gyakran hívatlan vendégként érkezik hozzam. Mondhatom: szinte mindig. Ellenben számtalanszor megborzongok szavaitól. Kopogott házam ajtaján, tudtam, hogy ő az. Beengedtem. Mondtam foglaljon helyet az asztalnál, hadd mondja el amit kíván. Hogy hogy néz ki ő…?! … ha, ha, ha…! … azt ne kérdezd tőlem! Fölösleges volna írnom arról, hiszen ő saját kedve szerint váltogatja alakját, ezért nincs értelme, hogy beszéljek jelenlegi alakjáról… bárki képében megjelenhet… biz ám! Akár a tiedben is… “ Légy megfontolt és figyelmes, nehogy lekésd a járatot, ami otthonod fele tart ma éjjel. " Ennyit mondott. Akkor még nem értettem miről beszél, de szégyelltem rákérdezni, így hallgattam. Ezután elkísért az edzőterembe, majd miután végeztem velem tartott a város központja felé. Átszeltük a zsúfolt, zajos utcákat, mikor megpillantottam egy részeg férfit a földön heverve terpeszbe vetett lábakkal, nekidőlve háttal egy kőfalnak a kocsmasoron. Tegnap hideg volt, mint ahogyan ma is: -20 fok Celsius, ez éppen elég, hogy egy ember megfagyjon. Az emberek jöttek- mentek, fittyet sem hányva rá, keresztüllépkedtek rajta. Gondolkodtam mitévő legyek…? Láttam a férfi tudatánál van, mert pislogott, és szemgolyói ide- oda járnak. Ráadásul jól öltözött volt, és egy pizza hevert mellette a földön. A férfi sértetlenek tűnt, akár a pizza is, amit látni lehetett a dobozban, hisz a doboz fedője fől volt nyitva. Lehet valaki szánalomból tette oda melléje…?! Vagy pedig kidobták a pizzával együtt a közeli étteremből…?!… nem tudtam eldönteni… Azon gondolkodtam, hogy kéne hívjak egy mentőt, vigyék be a férfit a kórházba. Erre a Sátán megszólalt: “ Meg ne tedd! Ő a felelős a sorsáért! “… gondolkodtam a dolgon, fürkésztem a földön fekvő férfit, ide- oda mozgó szemgolyóit, a közeli kocsmaajtókat, melyek nyílottak- csukódtak, ahogy ki- be járkáltak rajtuk, a férfin átlepő emberek hadát… végül meghoztam az ítéletet:" Nem segítek! Inna kevesebbet…! " … és továbbmentem. De egy rövid idő múlva bűntudat kezdte mardosni lelkem: “ Ha mindenki ezt gondolja a férfiról, akkor lesz-e aki segít majd neki egyáltalán…?! “ Ez a kérdés fölkavart, mert végső soron arra a következtetésre jutottam, hogy egyikünk sem ítélkezhet a másik felett, már, csak azért sem, mert nem tudhatjuk, hogy ki min ment, vagy éppenséggel min megy jelenleg keresztül. Így egy óra eltelte után elhatároztam: megyek, és segítek a férfin. A Sátán tudva szándékomat csak ennyit mondott: “ Hagyd! Már érte jöttek. “ De én ügyet sem rántva szavaira visszamentem a helyszínre, ahol a férfi feküdt egy órával ezelőtt. Nem volt már ott… A Sátán odalépett hozzám, megigazította kabátom bundás gallérját, miközben melyen szemembe nézett. Hogy mit láttam benne…?! Értelmet! Értelmet láttam tekintetében, bármennyire is furcsán hangzik, ezt láttam. Majd, ahogy egyet pillantottam már nem volt ott, eltűnt. Aznap éjjel egy bájos tündér szólt hozzám álmomban ( aki különös képen stewardess ruhát viselt magán ): " Sajnálom! Még nem jöhetsz haza, lekésted a járatot! "

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Próza
· Írta: andrisko
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 352
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2295 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz